„Hasznos szolgálatot tesz a hazának, ki családja múltját feltárja. Hiszen egy-egy család múltja a haza történelmének egy-egy lapja.” (Széchenyi István)
„Önmagát becsüli minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” (Sütő András)
“A gyökértelenség a mai ember egyik nagy baja, sérülékennyé teszi “énünket”. Beszéljünk azokról, akik meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan gondolkoztak, miben hittek, mit “tettek” az életükkel, mit hagytak a következő nemzedékre.” (Polcz Alaine)
A fent idézetteken kívül még számos más bölcs megfogalmazás ismeretes az őseink, a múltunk megismerésének azaz a családtörténet kutatásának a fontosságáról, amelyekkel magam is egyetértek. Mégsem ezen gondolatok valamelyikének a tudatos felismerése adta az indítékot családtörténeti kutatásaimhoz.
Sokkal prózaibb esemény keltette fel az érdeklődésemet őseim kilétének a megismerése iránt. Egy padláson talált bőrönd tartalma. A régi és a nem is olyan régi, de számomra ismeretlen iratok, hivatalos dokumentumok lapozgatása keltette fel a kíváncsiságomat.
Ezek között külön kötegbe gyűjtve találtam szüleim, nagyszüleim és a már régen nem élő dédszüleim születési és házassági anyakönyvi kivonatait. Voltak közöttük, amelyek a Trianon után alakult szomszédos országokból származtak azok hivatalos nyelvére lefordítva. Ennek eredményeként pl. Béla nagyapámat a Csehszlovákiából beszerzett házassági anyakönyvi kivonatában meglepő módon Voitech névvel illették. A hazai példányok némelyikén pedig a következő széljegyzet volt látható: “Az 1939. IV. tc. 7720/1939 sz. M. E. r. végrehajtása céljára bélyeg és díjmentes.” Ez a bejegyzés bizony a szégyenletes zsidótörvényekre utal.
A “tiszta keresztény”, ún. “árja” származást nemcsak a hivatásos katonatiszt apámnak, hanem, meglepő módon, feleségem özvegy sváb nagyanyjának is igazolnia kellett, aki kis fűszerüzletében ennek bemutatása után engedélyt kapott arra, hogy denaturált szeszt kicsinyben, zárt edényben továbbra is árulhat! Ilyen mélységekig szivárgott le ez a bűnös ideológiákra alapozott szenny a társadalmunkba!
Ezek a 100-150 évvel korábbi időkbe visszavezető dokumentumok tettek kíváncsivá aziránt, hogy vajon kik lehettek a még régebben élt őseim?
De, hogyan tudom ezt földeríteni? Szerencsémre, egy baráti beszélgetés során hamar hozzájutottam ahhoz az információhoz, hogy a Magyar Országos Levéltárban mikrofilmeken megtalálhatók és ingyen kutathatók a Trianon utáni ország területén levő helységek (valamint Burgenland és néhány másodpéldányról készült másolat erejéig Bácska és a Felvidék) 1895 előtti egyházi anyakönyveinek a másolatai. Azonnal bele is kezdtem a szemnek nem éppen könnyű, de mégis azonnal érdekesnek tűnő munkába, az akkor még a levéltár Bécsi kapu téri épületének egy szűk, levegőtlen szobájában.
Szerencsém volt, hogy először a feleségem Csepelen és a Csepel szigeti falvakban élt sváb őseinek a kutatásával kezdtem a mikrofilmek böngészését. A svábok ugyanis elég következetesen csak a saját nemzetiségi körükben házasodtak, akik az egymástól nem messze levő néhány községből származtak. Így legalább a vizsgálandó terület kellően körülhatárolt volt. A viszonylag gyorsan földerített ősök olyan sikerélményt adtak, amely átsegített a későbbiekben egyre szaporodó nehézségeken. Így vált abbahagyhatatlan hobbimmá több, mint két évtizeddel ezelőtt a családkutatás.