A családtörténet-kutatás különböző adatgyűjtési és adatrendszerezési változatai közül én az “ősfa“, vagy egy kicsit pontosabban az “őstábla” összeállítását tűztem ki célul. Ez mind a férfi, mind a női ágú közvetlen felmenők adatainak a felkutatását jelenti, amelynek eredményeként az ősök egyre szélesedőbb, fejére állított piramisát vagy másképpen szemléltetve, az egyre lombosabb fáját kapjuk.
Nem ismervén a bevett módszereket, én a szokásostól egy kicsit eltérő formát választottam az őstábla összeállítására, ugyanis nem személyenként, hanem házaspáronként építem fel azt. A piramis alsó csúcsán helyezkedem el én a feleségemmel, felettünk a szüleink (2 házaspár), majd a nagyszüleink (4 házaspár), stb. A felsőbb generációs szinteken szokás szerint balról helyezkednek el az alsóbb szinten levő házaspár férjének, jobbról pedig a feleségének a szülei.
Kezdettől fogva az őseimmel való genetikai kapcsolat érdekelt igazán. A közvetlen elődeim mindegyike tovább örökített belém valamennyit a saját génállományából. Tehát mindegyikük hozzájárult a jó vagy rossz tulajdonságainak egy-egy morzsájával ahhoz, hogy én olyannak születtem, amilyennek. Minél távolabbi az ős, a génjeimnek annál kisebb hányada származik tőle, de ez a kevés is lehet meghatározó. Mivel őseimet nem volt módomban megválasztani, csak tudomásul vehetem a természet ilyen fajta működését. Azt azonban megtehetem, hogy igyekszem róluk minél többet megtudni.
Ehhez persze nem elég a nevekből és évszámokból összegyűjtött adathalmaz rendezése, a köztük levő kapcsolatok tisztázása. Ez csak a vázát adja a család történetének. Ugyan az adathalmaz ilyen szintű rendszerezése sem kis munka, de egy-egy személy képének élővé varázslásához és ezzel a család valódi történetének a feltárásához sok-sok mozaikkocka összerakása szükséges. Jó, ha sikerül megtudni ősünkről, hogy milyen mesterséget űzött, milyen tisztséget töltött be szűkebb vagy tágabb környezetében, hosszú egészséges életet élt-e, vagy fiatalon valamilyen betegségben, esetleg háborúban halt-e meg, hány gyereke született és ezekből hányat tudott fölnevelni, stb., stb.
Első sorban a saját kíváncsiságom kielégítésére végzem a családtörténet-kutatást. De legalább ilyen fontos szempont számomra az is, hogy az “utókor”, első sorban a saját leszármazottaim, a gyerekeim, unokáim számára is továbbadjam az ősökről összegyűjtött információkat. Valamelyikük talán majd hasznos “alapanyagként” fogja felhasználni az adataimat, ha eljut majd abba a korba, amikor elkezd érdeklődni az ősei iránt, és kedvet kap a hasonló kutatásokhoz.